Köszöntöm a Kedves Olvasót! Straub Dezső vagyok. 1952. április 2-án születtem Budapesten. A rossz nyelvek szerint egy fél liba igen fontos szerepet játszott abban a - máig felderítetlen - okmányhamisítási ügyben, mikor is az anyakönyvi irataimban az április elsejét ismeretlen (de lelkiismeretes!) tettesek, másodikára javították át. Kérem tehát azt, aki most önhibáján kívül belém tévedt, és életemből kizárólagosan a száraz tényszerűség érdekli, az ugorja át ezt szöveget! Szóval, a fenti problémák ellenére végül is megszülettem, s ennek bizonyítására folytatom - a rögtön, a már a születésemnél megtört - önéletrajzomat.
Általános Iskolai tanulmányaimat Budán, a Krisztina Téri Fiúiskolában folytattam. Miután negyedik osztályig nagy nehezen elbukdácsoltam, édesanyám józan szülői megfontolásból (lásd értelmező kéziszótár, "anyai szeretet" címszó alatt!) az iskola konyhai alkalmazottainak kötelékébe lépett. Innen kezdve az műintézmény elvégzése nekem már nem okozott különösebb gondot. Teljesítményem értékéből nem von le semmit az a tény, hogy az egymást követő évfolyamok osztálytablóin világosan nyomon követhető a tanulmányi jegyeim javulása (romlása) és az illető tanárok testsúly gyarapodása (fogyása) közötti vitathatatlan összefüggés. Nyolcadikig minden tanár beállt a hízókúrázók közé, én pedig "rengeteg tudással" felvértezve továbbléphettem a felnőtté válás máig tartó rögös útján.
Édesapám ezt követően átvette anyutól a nevelési-stafétabotot és egy "fehér köpenyes" pályára terelte életemet. Gyógyszergyártó szakmunkásként végeztem a Chinoinban. Csizmában, (kék!) munkaruhában, porálarccal a fejemen időnként vágyakozva tekintettem ki a kerítésen kívülre, ahol a szomszédos kísérleti laborból időnként valóban arra sétáltak fehér köpenyesek is.
Jártam az Országos Szórakoztatózenei Központ Táncdal Stúdiójába is. A Chinoinnal szomszédos Újpesti Dózsa ificsapatában fociztam, a Spartacusban cselgáncsoktatásban részesültem. 1972-ben megszereztem az Országos Rendező Iroda Táncdal-Chanson énekesi működési engedélyét. Ekkor már a MOM-ban dolgoztam, mint labdarúgó, egy úgynevezett sportállásban! Itt ért a hír, hogy a Színház és Filmművészeti Akadémia (akkor még Főiskola) Operett- Musical osztályába felvételt nyertem!
Melós családból származom, apám kétkezi tanítóképzőt végzett anyagbeszerzőként (de egyetemi tanári intelligenciával, és kiemelkedő humorérzékkel) ment nyugdíjba. Szakképzetlen édesanyám a már megismert - konyhai kommunikációs - állásán kívül sok mindenbe belekóstolt, totális sikerrel! Az a csodálatos női ösztön, ami őt kislány korától a roppant szegénységből végig vezérelte hihetetlen nehéz, és éppen ezért gyönyörű életén, mindenhol - ahol megjelent - rendet parancsolt! Esztert és Dezsőt nem csak az életben, de a naptárban is egymás mellé rendelte a sors! Két szomszédos májusi napon van a névnapjuk, egy bulival meg lehet úszni a kettőt! Így még az is elképzelhető, hogy az ő életükben még kötelező takarékosság is közrejátszott e házasság létrejöttében. Velem is spóroltak, 172 cm magas vagyok.
A Színművészetin Ligeti Mary és Fodor Imre mozgást, Sziklay Béla bá' beszédtechnikát tanított. Kazán István osztályfőnököm és Versényi Ida tanárnő okított minket a mesterségre és a pálya legfontosabb elemeire! (Hogyan kell színházhoz szerződni, hogyan kell megvédeni a színpadon a poénjaidat stb...). A Főiskolai évek alatt a Budapesti Gyermekszínházban gyakornokoskodtam, majd a József Attila Színházban eltöltött öt év után a "Bodrogi vákuummal" a Vidám Színpadra kerültem. Itt huszonnégy esztendőt játszottam, főleg vígjátékok főszerepeit. Ez alatt több mint ezer televíziós produkcióban vettem részt, mint színész, író, dramaturg, koreográfus, műsorvezető, szerkesztő, producer stb... Vendégként felléptem a Fővárosi Operett Színházban, a Játékszínben, a Mikroszkóp Színpadon, a Karinthy Színházban. A Vidám Színpadot követő években a legtöbbet a Budaörsi Játékszín színpadán láthatta a közönség rendezéseimet, színészi alakításaimat.
Pályám során több különböző szintű művészeti elismerésben részesültem. Jó néhány televíziós nívódíj után, 1986-ban Jászai Mari-díjat kaptam.
Mivel nyughatatlan vérem nem hagyott soha babérjaimon pihenni, a színházi - televíziós feladatokkal párhuzamosan még rengeteg dologban kipróbáltam magam, nem is sikertelenül. Koltay Zsuzsa kolléganőmmel több mint húsz éve kezdtük el ACTOR Bt. néven RENDEZVÉNYSZERVEZŐ vállalkozásunkat. Ennek a tevékenységnek folytatásaként fiaimmal alakítottuk meg a STRAUB ÉS STRAUB KFT-t, valamint az SD-ART PRODUKCIÓT, melyek hasonló műfajban segítik a rendezvénygondokkal küzdő cégeket, vállalatokat "személyre szabott" programokkal. SAJÁT STÚDIÓNKBAN zenei és reklám felvételeket készítünk, és mivel komoly családi-művészi háttérrel bírunk, a közeljövőben itt készülő önálló produktumok megjelentetését is tervezzük.
Egy esztendőn át a Újpest FC kommunikációs igazgatójaként tevékenykedtem. Felkérésre kommunikációs előadásokat tartok ma is cégeknek, sikerorientáltság, motiváció, kommunikációs kapcsolatteremtés (stb...) témakörökben. Legkedvesebb elfoglaltságom mostanában a vállalati "brandek", márkák létrehozása, karbantartása, cégszlogenek, imázsépítés, cégindulók zene-szöveg írása (stb...).
Egy "kislányom" van, Napsugár (2002). Nagy fiaim: Dezső (1976) és Péter (1977) művészeti pályán, de már a korszellemnek megfelelően dolgoznak. Dezső gitárosként Babos Gyula kezei alatt végzett a Kőbányai Zeneiskolában. Nagyszerű zenész, gitár-virtuozitása mellett jó kezű és fülű stúdióvezető. Az utóbbi "Megasztár" győztesek énekfelvételeit irányította. De nálunk készült a Tesco ismert zenei reklámja éppúgy, mint a Telekom Olimpia indulója is. Péter színész, a Goór Nagy Mária Stúdió elvégzését követően kisebb-nagyobb színházi szerepekben mutatkozott be, és a korra jellemző karriertrendnek megfelelően a reklámfilmek egyik ismert, jóképű figurája. Mindig nagyon drukkolunk, ha megérkezik egy "castingról", hogy sikerüljön. Ha megkapja a reklámszerepet nagyon drukkol, hogy a film "túl jóra" nehogy sikerüljön, mert akkor neve, arca évekig a márkához kötődik, és e miatt nem hívják másik reklámba! Hiába, a művészi szempontok!
Édesanyjuk Joli, néhány éve hosszú, súlyos betegség után hagyott itt minket, soha nem gyógyuló sebet hagyva maga után mindnyájunkban. Harmincöt évet éltünk együtt. Valami olyan titkot tudott amit nagyon kevesen a világon. Méltósággal élni, és méltósággal meghalni. Utolsó napjaiban, mikor ez az eredetileg hetven kilós asszony már csak harminc kiló volt, nevetve mesélt viccet az orvosának. Közben vigasztalta, mert a szakembernek nagyon fájt a torka. A doktornő erre könnyes szemmel csak annyit tudott mondani: -Nekem azt kellene most mondanom, hogy Ön a kedvenc betegem, de én ennél sokkal többet mondok: Asszonyom! Ön a PÉLDAKÉPEM!
Hobbim és lassan talán munkám(?) is a horgászat. A BALZER horgászcég színészcsapatának tagja vagyok, ráadásul a cég reklám-menedzselését is elvállaltam. Nem mellesleg harmincöt éve focizom a Magyar Színész Válogatottban...
Straub Dezső
Ui. Egy kis szakmai önéletrajz is olvasható: a wikipedia segítségével.